Csak egy mozdulat töri meg a másodpercet,
s ott mélyen szemedben, íriszed megremeg.
A kételynek szaga van, mert változik az élet,
s a csendben, a ki nem mondott szó meglebeg.
Nekem nem tudsz hazudni, mélységed enyém.
Olvasom, mintha ha csak nyitott könyvet tennél elém.
Mert figyeltelek, reggel s délben, meg esti fényben.
Hisz úgy szerettelek, mint jelenemben s múlt időben.
Sajnállak, mert látom remegni ajkadon a szót.
S nem tőlem félsz, félted magadtól a jót.
Hagytál volna vakon s némán, bíztál volna az időre.
De látom szabadságod, s hogy szükséged van levegőre.
Én engedlek, s lázadásom csak enyém marad,
mert szeretni őszintén, csak szabadon szabad.
Nem kérem a búcsút, s a miértek se kellenek.
Én engedlek, te engedsz, utad vigyázzák Istenek.
Suttogó
Suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése