Csak egy szó...

Megbénult elmém, s tiltakozik,

eltilt tőled, magamtól.

Látja tékozló lelkem, hogy adakozik,

s neked adok, magamból.

Mond, hogy nem tévedtem el,

s nem halok újra.

Mond, hogy otthonom leszel,

s fájdalmam, hagyjam a múltra.

Nem kell kérned, s én megszületem,

csak te benned örökre.

Nem kell kérned, s lázadó lelkem,

szívedben talál békére.

Csak egy szó, mit elcsépelt egy nemzedék,

s én mélyen eltemettem.

Csak egy szó, mit soha el nem felednék,

bennem virágzik, de rettegem.

Csak egy szó, mitől értelem az élet,

s éltet a boldogság.

Csak egy szó, de halandó ilyet nem kérhet,

hisz születése őszinteség s tisztaság.

Értelmetlen állok, s nem értem mire ez,

s nem értem ki hívta.

Esti fényben szemem, a csillagokkal szemez,

Ó Szerelem, miért fakadok sírva.

Suttogó

Tovább megyek....

Tovább megyek, s keresem mesémet.
Keresem Tündérem, s Királynőmet.
Meg keresem békém, s otthonom.
puha párnám, s fejem majd lehajtom.

Tovább megyek, mert mennem kell.
Vissza nézek néha, s haladok az élettel.
Őrzöm amit tanultam, tőled vagy mástól.
Kaptam könnyeket, vagy mosolyt másoktól.

Tovább megyek, hisz messze még a cél.
Néha egyedül, s néha van ki egy darabig elkísér.
S én csendben meg köszönöm, hogy jöttél velem.
Hogy meg hallgattál, s közben fogtad kezem.

Tovább megyek, de Te már nem jössz velem.
Már nem próbálom megérteni, milyen a szerelem.
Mert valaha szép volt, s őszinte a szenvedély.
Mára már kétely, s kétség, így attól ne remélj.

Tovább megyek, s meg könnyezlek utamon.
Ne feledd nyugalmam, s ringatózz a szavakon.
Álmodban majd ott leszek, én aki sose voltam.
Mert lehettem volna, de azt csak én akartam.

Suttogó

Úgy történt ez.....

Úgy történt ez, hogy az öreg szív emlékezett a szerelemre.

Gyönyörű lángra lobbant, s lángját nem féltette.

Úgy történt ez, hogy abban hitt amiben érdemes.

Hogy szeretni kell, s hogy boldogságot ebben keress.

Úgy történt ez, hogy reményt adott egy álomnak.

S türelmet kovácsolt, s láncot a vágyaknak.

Úgy történt ez, hogy a szenvedély lecsukta szemét.

S nem látta a balga, szorítása erejét.

Úgy történt ez, hogy nem hallgatott az időre.

Csak érezni akart, s ölelni mind örökre.

Úgy történt ez, ahogy megvagyon az írva.

Ne szoríts semmit, mert nem marad markodba.

Úgy történt ez, hogy az öreg szív elfelejtett szeretni.

Hisz kivérzett már, minek is szenvedni.

Úgy történt ez, hogy hagyták hagy repedjen ketté.

Csak egy fájó emléket temettek, gyönyörű virág mellé.

Suttogó