Hat húr gyászol, szép
szerelmet.
Dallamában, már
minden elégett.
Hat húr vigasz, egy
beteg sötétben.
S így tanul a szív,
hogy elengedjen.
Hat húr tanít, csak
egyszer szeress.
Emberit, s csalfát
hogy kerülhess.
Hat húr enged,
könnyeid a szélnek.
Hisz ember vagy, s
áldozol a szépnek.
Hat húr nevel, maradj
magadnak.
A süket fülek,
süketek maradnak.
Hat húr támasz, mert
csak Ő van.
Az egyetlen érző,
világomban.
Hat húr kísér, át egy
életen.
Mennyben vagy
Pokolban, hangja végtelen.
Hat húr maradt, se
több se kevesebb.
S így lett lágy
szívből, egyre keményebb.
Suttogó